A TextLib hírlevélnek a honlapon olvashatóval azonos szövegű nyomtatott változata a szoftvertámogatási díjat fizető könyvtárak számára készül.
Ötféle tematikát képzeltünk el:
Az általános programhasználatról szóló tanfolyam alapozza meg az összes többit, kezdő TextLibeseknek azon túljutva érdemes egyet vagy többet kiválasztani a speciális témájúak közül. Természetesen nem szabunk feltételeket, az általános ismeretek megszerzésének gyakori és megfelelő módja a hosszúidejű munka is. Leszögezzük azonban, hogy a könyvtárosi és a rendszergazda tanfolyamok az általános programhasználattal nem foglalkoznak, hanem kiindulópontnak tekintik. Annak eldöntéséhez, hogy indokolt-e időt és energiát fektetni egy-egy tárgykör megismerésébe, következzenek segítségként a részletek:
Általános programhasználat
Könyvek feldolgozása
Olvasószolgálati munka
Állománygyarapítás
Rendszergazda feladatok
A tematika összeállításakor igyekeztünk elkerülni az átfedéseket, így minden újabb tanfolyam újabb ismereteket ad. Azt azonban nem merjük kijelenteni, hogy a fontos tudnivalók mindegyike szerepel valamelyik cím alatt. Kérjük témajavaslataikat a legalább egy óra időt igénylő kimaradt anyagrészekről! Az órányinál rövidebb idő alatt megbeszélhető témákból rengetegre számítunk, az ilyeneket elegendő lesz a helyszínen felvetni.
Nem tudjuk és nem is akarjuk előre meghatározni a tanfolyamok tárgyát: a jelentkezések száma szerint döntünk. Vállalnunk kell a részrehajló(nak látszó) választást is, abban a biztos tudatban, hogy néhány hónap alatt minden jelentkező minden kiszemelt tárgykörnek hallgatója lehet.
A könyvek feldolgozásáról összeállított fejezetnek nincs kijelölt előadója, hiszen erre a feladatra házon belül senki nem alkalmas. Valószínű tehát, hogy ezt a témát csak az átlagosnál ritkábban iktathatjuk be a sorozatba.
A bérelt teremben 10-12 számítógép lesz. Ha elfogadják, egy gép mellé két résztvevőt szeretnénk ültetni, lehetőleg egy könyvtárból. Akkor válik ez indokolttá, ha tényleg annyi jelentkező lesz, amennyire számítunk. Márpedig sokukra számítunk, hiszen becsült adataink szerint a TextLibet kb. 800 könyvtáros használja. Ebből az örvendetesen magas számból sajnos látszik, hogy a tervezett ütem mellett az is évekbe telik, amig minden könyvtáros legalább egy tanfolyamra eljut. Belátható időn belül akkor tudunk minden jelentkezést elfogadni, ha a nagyobb könyvtárakból egyszerre kevesen jönnek, és hazatérve házon belül továbbadják a tanultakat.
Az első időpontot a szeptember 18-án kezdődő hétre gondoltuk kitűzni. Négy egymást követő napon, 32 órában, reggel 9-től délután 6-ig - közben rövidke ebédszünettel - tartjuk a nyitó tanfolyamot, most még meghatározatlan témakörben. Szállást szerezni nem tudunk, de reméljük ez nem jelent lekűzdhetetlen akadályt.
Kérjük jelentkezzenek! Írják meg, hogy melyik témakörre és hányan jönnének! Szeptember 10-ig egyszerűen többségi alapon kiválasztjuk a felsorolt öt cím egyikét, és az arra jelentkezettek közül pedig időrendben az első húsz érdeklődőt.
Írjanak levelet, e-mailt vagy telefonáljanak!
Az olvasószolgálat dokumentációjának első szövegváltozata van majdnem készen, a kinyomtatás előtt mindenképpen szeretnénk szélesebb körben - minden önként vállalkozót ideértve - megmutatni, véleményeztetni. A TextLib levelezőlistán megírjuk, ha a szöveg elérhető lesz.
A bibliográfiai rekordok letöltésére felkészített web szerver program kipróbálása hetek óta folyik a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárban. Ennek jeleként az on-line katalógusukban végrehajtott dokumentumkeresések végeredménye mellett egy eddig ismeretlen szó túnik fel, a letöltés. A várakozásnak megfelelően ez a bibliográfiai leírás letöltésére szolgál, HunMarc formátumban. A letöltéssel teljesül a feladat első fele, de a másodikkal a HunMarc rekordok interaktív importjával még adósok vagyunk.
Az első készülék használata kézenfekvő: a vonalkódnyomtatóról van szó. Sok nyomtató képes vonalkódok nyomtatására, de a direkt erre kifejlesztett berendezés máshogy csinálja. A nyomtatásnál szokásos pont helyett téglalapocskákból építi fel a képet, ami persze ettől sem lesz szép, csak nagyon pontos. További előny a más technikákhoz képest a festék rögzítése, a hő hatására lezajló mélyrétegű diffúzió. Így lesz a műanyagra nyomtatott kód elpusztíthatatlan, csak az olló árt neki.
Egy vonalkódnyomtató ára 400 000.- Ft (+25% áfa) felett van, viszont képes óránként több tízezer cimke elkészítésére. Látszik tehát, hogy sem a megvételét sem a használatát nem egyetlen könyvtárra szabták. Tíz-húsz intézmény közösen tudja a készüléket igazán kihasználni, és az üzemeltetést gazdaságossá tenni.
A második érdekes berendezéscsoport a vonalkódolvasók számítógéppel egybeépített változatai. A fő attrakció az akkumulátoros üzem, és a pici tömeg, hordozhatók ezek a mindössze 3-400 grammos szerkezetek. A számítógéptől távol, a pinceraktárban és a könyvtárbuszban (ugye volt ilyen?) is használhatók adatok gyűjtésére. Nemcsak a beolvasott vonalkódokat gyűjtögetik, hanem a saját billentyűzeten át más adatok befogadására is képesek.
Honosításnál, leltározásnál és minden az állomány példányainak sokaságát érintő munkánál spórolható meg rengeteg pakolás és cipekedés. A készülékek programozhatók, akár egy kölcsönző rendszer is futtatható rajtuk. Áramszünetkor is folytatható az olvasószolgálati munka, mindössze a begyűjtött adattömeget kell betölteni a TextLib újraindítása előtt.
Ezek az eszközök sem olcsók, a vonalkódnyomtatókéhoz hasonló az áruk. De a közös beszerzés és a közös használat ezeket a berendezéseket is elérhetővé és kihasználhatóvá teheti.
Érdemes szót ejteni a bankkártya méretű műanyag kártyákról is. Olvasójegynek remekül megfelelnek, szépek, ha szép terv alapján készülnek. Lehet rajtuk fekete vagy színes a nyomat, egyik vagy mindkét oldalon. Grafika, fénykép, szöveg és természetesen vonalkód tetszőleges elegyéből alakítható a terv egy egyszerű de ügyes programmal. Szabadon letölthető az Eltron cég honlapjáról.
A kártyák ára csöppet sem rettenetes, kb. 100.- Ft-tól (+25% áfa) indul, ami az egyoldalas feketével nyomott lap ára, a kétoldalas ára dupla, a színesé ismét dupla, tehát 400.- Ft a legdrágább változat.
Tapasztalataink szerint a vonalkódok használatának két szakasza különül el a könyvtárakban. A kódok alkalmazásának célja és egyben a második szakasz az olvasószolgálat, ezt előzi meg az állomány honosítása, és aközben a cimkék beragasztása. A két fázis eltérő követelményeket támaszt a vonalkódolvasókkal szemben, a honosítási munkában a vonalkódok olvasása melléktevékenység, az olvasószolgálatban azonban már nem az.
A CCD alapú vonalkódolvasók, amelyeket olcsóságuk miatt a könyvtárak zömében használnak, általában jól megfelelnek az olvasószolgálati munka céljaira. De a lézeres olvasók jobbak. Ez nem puszta reklámfogás a méregdrága lézeres készülékek elsózására, hanem tény. A Szolnok megyei és a Komárom-Esztergom megyei könyvtárban szerzett tapasztalatok egyértelművé teszik a lézer alapú vonalkódolvasók fölényét. Nagyon gyorsan és agresszíven olvasnak akár néhány deciméter távolságról is, és tévedhetetlenek. Nem jelent akadályt számukra a több forrásból származó, különböző minőségű cimkék dekódolása sem. Mindezek a képességek érezhető előnyt jelentenek az olvasószolgálati munkában.
A 110 000.- Ft-tól (+25% áfa) induló ár riasztónak látszik az első pillanatban. Az előnyök miatt mégis érdemes komolyan megfontolni a lézeres vonalkódolvasók alkalmazását az olvasószolgálati munkában.
A bevezetőben említett ösztönzés érthető módon attól a cégtől érkezik, amelyiktől az eszközöket és az ismereteket is beszerezzük. Méltánytalan lenne a névtelenség homályában tartani őket, hiszen az ajánlataik messze túllépnek a reklámok szinvonalán, és érdemi változást eredményezhetnek a könyvtárosi munka egyes területein. Tehát a BCS Hungary Kft-ről van szó, InfoKer közvetítéssel ők a TextLibes könyvtárak vonalkód felelősei.
A leveleket szétdaraboltuk, hogy a kiválasztott három téma szerint sorba rendezhessük. A résztvevők:
Elsőként nézzük rögtön Füstös János második javaslatát a késedelmi díjról.
F. J:
...A második fontosabb talán többek számára is. Jó lenne, ha a késedelmi díj nem növekedne a kijelölt ünnepnapok alatt.
G. Z:
Ez mindig, minden konyvtárban jó lenne? Ha péntek volt a határidő, és hétfőn hozza vissza az olvasó a könyvet, akkor hány nap késedelmet fizet? Várom a hozzászólásokat.
F. J:
3 napot, de ez tényleg nem létkérdés. A nagyobb problémát a hosszabb zárva tartás körüli számolgatás okozhatja.
B. V. M:
Ha ünnepnapok után nem akarsz késedelmi díjat fizettetni (teszem azt utána 1-2 nappal hozza vissza az olvasó), akkor elengedheted a késedelmi díjat. Erre mindig van lehetőség. Minden könyvtárban lényeges, hogy a dokumentumok gyorsan forogjanak, főleg a tetemes beszerzési költségek miatt, hiszen kevés olyan dokumentum van, amiből több példányt is ki tud fizetni egy könyvtár. Mivel ünnepnapra (ha kitöltöd a munkaszüneti napokat) a rendszer nem tesz visszahozatali időt, így ez a kölcsönzési időben jelentkezik, ilyenkor mindig utána kell behozni a könyvet, nem előtte. Ahhoz, hogy a kölcsönzési idő hosszabbodjon, lehetséges a felszólítók irásánál türelmi időt beállítani. Persze akkor is képződik késedelmi díj, csak akkor bátran mondható az olvasónak, hogy 2 napot nem fizettetünk ki, de legközelebb...
F. J:
Akkor kellemetlen a dolog, ha hetekig zárva van a könyvtár, és emiatt nem tudja olvasónk visszahozni a könyvet. Ha a bezárás előtti napon esedékes a visszahozatal, akkor ebből akár 30 nap is lehet, nem teljesen az olvasó hibájábol. Tudom, hogy megoldható, a tartozások elengedhetők, de elegánsabb volna, ha ez automatikusan működhetne.
T. B:
Nagyobb gond akkor van, ha a könyvtár hosszabb nyári zárva tartással dolgozik, mint mi is. Ekkor ugyanis az utolsó nyitvatartási napon késedelmes státusba került olvasónak az egész időszakra számol késedelmi díjat a gép, amit nem etikus behajtani.
S. A:
Ezen dilemmázunk mi is, de nincs ötletünk.
T. Gy:
Szerintem az utolsó előtti napon késedelembe esett olvasóval szemben sem etikus. Sőt, meglátásom szerint a rövidebb nyitvatartási szünetek (hétvégek, egyéb munkaszüneti napok) idejére eső késedelmi díj szedése sem az, ha az egészet abból a szempontból vizsgáljuk, hogy volt-e az ügyfélnek lehetősége a könyvtár zárva tartása alatt visszahozni a nála lévő késedelmes kölcsönzéseket. A könyvtár "hibájából" nem volt, igaz, mindkét esetben ezt előre tudhatta(?), és legfeljebb csak az teszi kevésbé etikussá a hosszú zárva tartásra eső késedelmi díj beszedését szemben az 1-2 napos munkaszünetre eső késedelmi díj beszedésével, hogy ugyanaz a feledékenység (egyéb okból bekövetkező akadályozottság, stb.) sokkal súlyosabb következménnyel jár az ügyfél számára az előbbi, mint az utóbbi esetben.
Szóval, nehéz kérdés ez.
Ha a könyvtár oldalárol nézem, a könyvtárat (és egyéb használóit) egyik esetben sem éri "kár", hiszen a zárva tartás hosszától függetlenül a zárva tartás ideje alatt amúgy sem tölthette be funkcióját, a kulturális javakhoz való hozzáférés biztosítását. Vegyük azt a példát, hogy az utolsó nyitvatartási napra esik a határidő. Ha az olvasó a zárás előtt 1 perccel visszahozza a dokumentumot, nem követ el mulasztást. Nyilvánvalóan más számára már nem hozzáférhető a visszahozott dokumentum. A mások általi hozzáférhetőség szempontjából ez az eset nem különbözik attól, amikor a nyitás napján elsőként érkezik az olvasó a könyvtárba és hozza vissza a dokumentumot. Fenti megfontolások alapján nem indokolt a bármilyen okból zárva tartás idejére késedelmi díj beszedése.
A fenti elvi megfontolás alapján működhetne úgy a rendszer, hogy a könyvtári zárva tartás idejére - függetlenül ennek jellegétől és hosszától - a könyvtár nem szed késedelmi díjat.
Egy másik - szintén lehetséges - megközelités szerint, ami az olvasó "feledékenységének" a zárva tartás hosszától való függetlenségét is figyelembe venné, a határidő lejártát követő ELSŐ zárva tartás idejére eső késedelmi díjat nem venné számításba a rendszer, a többit igen. Itt abból indulunk ki, hogy a feledékenység bocsánatos emberi hiba, de a notórius viselkedés már nem.
Harmadik lehetséges megközelítés, hogy amíg nem szólította fel a könyvtár az olvasót, addig semmiképp se fizettesse meg az olvasóval a zárva tartás idejére eső késedelmi díjat, a felszólító levél kézhezvételét követő (a postázás átlagos időigényét is figyelembe véve) zárva tartások idejére eső késedelmi díjat viszont igenis fizesse meg az olvasó.
T. B:
A legjobb az lenne, ha könyvtáranként lehetne beállitani, hogy akarunk-e késedelmi díjat számoltatni ezekre a napokra, vagy nem, mert a probléma elengedéssel, türelmi idővel korrekt módon nem kezelhető.
S. A:
Ez egy jó ötlet, kérdés, hogy megvalósítható-e?
T. Gy:
Hogyan különülnek el "ezek a napok" a normál hétvégektől??? Talán nem hétvégére esnek (karácsony vagy május elseje sem mindig esik hétvégére, legalábbis remélem...)? A zárva tartás hossza az, amitől ezek mások, mint a többi? Ha igen, mennyi ez a hossz? X nap? Es miért nem Y nap?
Bár általában híve vagyok a "virágozzék ezer virág" Mao Ce-tung-i elvének, itt azt mondanám, különös tekintettel arra, hogy saját fejtegetéseim alapján számos lehetőség és ezek számos kombinációja szóba jöhetne, amelyek mindegyikét persze valaki szeretné is, hogy akkora lenne a keveredés, hogy legfeljebb azt tudom elképzelni, hogy semmiféle üzemszünet idejére nem számol a program, vagy számol, a fenti megfontolások valamelyikének megfelelő logika szerint. Megjegyzem, hogy fejtegetéseim során a konkrét kivitelezés nehézségei által nem korlátoztam magam, tehát lehet, hogy olyasmit is szóba hoztam, ami nehezen kivitelezhető. De hát egyelőre a tervezés fázisában az elvi tisztázás fontosabb, mint a gyakorlatias szempontok, és különben is: mindent meg lehet csinálni; amit nem, az InfoKer azt is megcsinálja, csak az a kérdés, hogy megéri vagy sem.
T. B:
A helyzet az, hogy mi nemcsak a zárva tartási napok regisztrálására használjuk a TextLibnek ezt a funkcióját, hanem forgalommanipulálásra is. (Pl. minden szombat munkaszüneti nap, és erre a napra a TextLib ne adjon visszahozatali határidőt, azaz csak az jöjjön a könyvtárba, akinek egyébként muszáj...)
Persze ettől függetlenül nekünk jó lenne, ha a zárva tartási napokra generikusan nem számolna a TextLib késedelmi díjat. (Legfeljebb emelünk egy kicsit...)
G. Z:
Remek ötlet, erre nem is gondoltunk. Igazából kétféle munkaszünet kellene, nem? Egy, amikkorra ne rakjon a program visszahozatali időt, és egy másik, amikor tényleg zárva a konyvtár. És csak az utóbbira nem kellene késedelmi díjat számolni.
T. B:
A legutóbbi TextLib tanfolyamon egyébként közmegegyezés volt abban a kérdésben (szóljon valaki, ha mégsem), hogy türelmi idő helyett jobb lenne, ha a gép csak egy beállított értéket meghaladó összegű felszólítókat nyomtatna ki.
S. A:
Igen, így volt.
T. B:
Így kiszűrhetők lennének a 14 Ft-os felszólitók (könyv 1 Ft/nap), viszont kimennének a 100 Ft-osok (pl. videó, 50 Ft/nap). Gondolom, ilyen máshol is van.
S. A:
Egyetértek veled. Mi úgy állítottuk be az adatokat, hogy a postaköltség 50 Ft, és erre jön rá a késedelmi díj. A postaköltségbe beszámítottuk a tényleges feladás díját, a nyomtatási és papírköltséget. Ezzel a módszerrel elkerültük az 50 Ft alatti felszólítókat. Ja, és 7 napos türelmi idővel dolgozunk.
T. Gy:
Lehet, hogy ott közmegegyezés volt, de nekem elvi ellenvetésem van. A felszólító levél nyomtatásának elsősorban nem az a célja, hogy az ügyfelek megtudják, hogy hány forintot kell majd fizetniük, ha bejönnek, hanem az, hogy értesüljenek arról, hogy be kellene jönniük, hónuk alatt a levélen szereplő dolgokkal, mert MÁSOKNAK IS SZÜKSÉGÜK LEHET AZOKRA! Az egy mellékes kérdés, hogy mennyit kell fizetniük a késedelem miatt (eleinte épp ezért az összeg nem is szerepelt a levélen; csak a könyvtárak kérésére került rá, és csak azért kérték, mert az olvasók hüledeztek, hogy mennyit kell fizetniük a késés miatt).
T. B:
Ez abszolút igaz, de eddig minden fél évben volt egy-egy bájos olvasó (idősebbeknek: DelMedico), aki megírta a helyi harsonának, hogy milyen hülyék a könyvtárosok, mert 14 Ft-os felszólítóra 32 Ft-os bélyeget tesznek. Egy idő után rohadtul kezdi ezt unni az ember.
G. Z:
Teljesen igaza van szerintem Téglás Gyurinak. De egyből nekem se jutott volna eszembe, hogy így van. Valahogy esetleg vilagossá kellene tenni az olvasók előtt is. Vagy beleírni a felszólító levélbe, hogy nem azért szólunk, mert tartozik 14 Ft-tal, hanem azért, hogy hozza már a könyveket, mert másnak is kellhet!
A leveleknek itt vége, pedig nincs az ügy lezárva, mindenképpen folytatni kell a vitát, hiszen a végcél a program módosítása.
T. B:
Jó lenne, ha az InfoKer a magyar billentyűzeteknek megfelelően írná át a billentyűkombinációkat a TextLib különböző helyein. (Pl. a mezőismétlődés elválasztó jel nem Alt/; hanem Alt/É.) Gondolom, előbb-utóbb úgyis mindenhol ilyen billentyűzetek lesznek, s nem feltétele a könyvtárosságnak a Magyarországon forgalmazott billentyűzetek történetének ismerete...
T. Gy:
Senki ne vegye igéretnek, de lehet, hogy valahol be lehet majd állitani, hogy a munkaállomásra magyar, amerikai, angol, német vagy szingaléz billentyűzet csatlakozik, és ezt lekérdezve a rendszer a megfelelő feliratú billentyűkre hivatkozik majd, ahol kiírja a képernyőre a billentyűkombinációkat. Más kérdés, hogy a dokumentációkban, helpekben ez persze nem lehetséges, és így azután elég nagy kavarodás lesz. Arról nem is beszélve, hogy nem véletlenszerű, hogy a mezőismétlődés jele az ami, mert az egyenértékű, egymással kapcsolatban lévő dolgok elválasztására a magyar nyelvben a pontosvesszőt használjuk es nem az É betűt!!!
Nehéz lenne vállalni (és nem is kívánjuk vállalni), hogy ilyen hülyék vagyunk, hogy az eléggé elvarázsoltnak tűnő, nehezen megjegyezhető Alt/É kombinációt találtuk ki a mezőismétlődések elválasztására! Szóval, itt sem látjuk még a megfelelő megoldást, addig viszont nem változtatunk.
T. B:
A magyar billentyűzeteken most is Alt/É a mezőismétlődés-elválasztó jel, és garantálom, hogy remekül meg lehet jegyezni!!!
G. Z:
Ebben egyetértek. Én azt támogatom az InfoKeren belül, hogy írjuk át a programban, és Alt/; helyett Alt/É legyen. Ennyi. Semmi több.
Ez a rövid kis vita két tényt remekül megmutat:
1. Kb. húsz évvel a személyi számítógép kifejlesztése után még mindig feltehető a találós kérdés: ha megnyomok egy billentyűt, akkor miért egy másik képe jelenik meg a képernyőn, és miért egy harmadiké nyomtatódik ki?
2. Egy elvi alapon tett szigorú kijelentést a gyakorlat könnyen felülbírálhat. Az 1.60-as TextLibben már a módosult kiírások (az Alt/É változat) szerepelnek.
F. J:
Igazán nagyszerű akkor lenne az egyhatos, ha a kölcsönzési statisztika mindent közölne számunkra, amivel a könyvtáraknak el kell számolniuk nap-nap után, statisztikai kötelezettségeik teljesítése végett. Jó lenne, ha a számunkra fontos kölcsönzők, hosszabbítók száma is itt jelenne végre meg, és nem kellene külön parancsnyelvi kereséssel bajlódnunk. Nem akarom dicsérni, a TextLib tényleg rengeteg adatot gyűjt és őriz, de nem mindegy, hogy ezek milyen módon hívhatók elő. Azért is nem mindegy, mert szerintem a piaci értéket a "megjelenés" emeli, a program "tudását" a menüből elérhető, szolgáltatások jellemzik.
B. V. M:
Egyetértek. Bár a konyvtárosok hamar megtanulták a keresőkérdések használatát...
F. J:
Ügyesek a könyvtárosok, nem kevésbé a programozók.
G. Z:
Kiprobáljuk, hogy az általános statisztika alkalmas-e a feladatra. Vagy alkalmassá tesszük, vagy a kölcsönzési statisztikát okosítjuk majd.
A kölcsönzők számát meg tudtuk oldani lényegi átírás nélkül, úgyhogy ez benne lesz az 1.60-ban. A visszahozók száma nehezebb ügy. Ezt valószínüleg az általános statisztikával kell megoldani, ha valóban nagy szükség van rá. Erre fogunk mondani példát ...
Eddig a levelek. A kölcsönzési statisztika eredményeinek megadására szolgáló általunk ismert űrlap rovataiba írandó adatok előállítására az általános statisztika sem és a kölcsönzési statisztika sem képes.
A TextLib nem gyűjt adatot azokról az olvasókról, akik nem kölcsönzés, nem hosszabbítás és nem is visszaadás céljából látogatnak a könyvtárba. Így az ilyen olvasóknak a száma és az életkora is ismeretlen. A rendszer képességeinek kiterjesztése ebbe az irányba természetesen lehetséges, ha szükség van rá.
Nagyobb baj, hogy a meglévő statisztikák nem képesek az olvasó életkora, vagyis a mai dátum és a születési dátum különbsége alapján összegezni. Nem állapítható meg tehát, hogy mennyi a "14 éves és fiatalabb látogatók által kölcsönzött állományegységek száma", és persze az idősebbeké sem.
A kölcsönzési statisztika legújabb módosulata (az 1.56 változathoz kiadott 13. javítókészletben és az 1.60-ban) már nemcsak a kölcsönzéseket, hanem a kölcsönzőket is összegzi olvasói kategóriák, állományok és dokumentumtípusok szerint. Lényeges lépés ez, és akár megoldásnak is tekinthető, ha az olvasók kategorizálása az olvasó életkorát figyelembe veszi.
A 40-40 perces előadások ahhoz túl rövidek lesznek, hogy részletes ismereteket lehessen szerezni a programokról, ahhoz viszont feltehetően elegendők, hogy érdekes összehasonlításokat tehessenek a hallgatók és a fejlesztők egyaránt.
A Windows kikerülhetetlensége miatt igyekeztünk egyszerűbbé tenni a telepítést. A demo program CD-re írt Windows alapú telepítője képes a folyamatot egészen a Win9x Start menüjéből használható ikon létrehozásáig vezetni, miközben minden szükséges beállítást is elvégez. A névre szóló programoknál a jogosultság ellenőrzésének szükségessége miatt a rögzített tartalmú CD egymagában nem alkalmas a feladatra, minden bizonnyal egy floppy lemez lesz a jogosultságot igazoló kiegészítés.
A CD kapacitása sokszorosa a TextLib telepítőkészletek helyigényének. Természetes hát, hogy másféle anyagokat - az Infoker honlap tartalmát - is a CD-re írunk. Böngésző programmal internet kapcsolat nélkül is használható, persze a tartalma nem változik az igazi honlapéval együtt.
Általános
Kezelő programok
Biztonság
Vonalkód
Program kezelés
Adatbázis szerkezet
Nyomtatás
Szerver
Olvasószolgálat
Szerzeményezés
WEB szerver
Statisztika
Segédprogramok
Egyéb
Opciók
Vissza: Hírlevelek TextLib honlap InfoKer honlap